Versenytánc

a latin-amerikai táncnak kettő fajtája, van melyek: - afrikai eredetű „importált”: szamba, rumba, mambó - afroamerikai eredetű (jazz korszak): onestep, jimmy, chalston, black bottom

Ritmus:2-3-chachacha A rumba és a mambó egyik változata (lassúbb). Egy kubai eredetű zenész játszotta egyszer túl gyorsan a rumba zenét, ebből lett a cha-cha-cha. 1954-től a legkedveltebb divattánc.

• Zenei ütem: 4/4
• Tempó: 32-34 ütem/perc (versenyeken 30-32 ütem/perc^[1])

Afrikai eredetű, ősi népi tánc. A rabszolgák hozták be Brazíliába. „Semba” egy csípőmozgásfajta, ami szaggatott, rövid és helyenként hirtelen mozdulatokat tartalmaz.

• Zenei ütem: 2/4
• Tempó: 48-56 ütem/perc (versenyen 50-52 ütem/perc^[1])

A rumba a legtöbb táncos kedvence... (eltekintve a kivételektől). A rumba azért nyerte el tetszésüket, mert ez a tánc a megtestesült szenvedély, amelyet először a férfi a nő, a nő a férfi elcsábítására használta. Ebben a táncban a nőt helyezik a középpontba, teljes mértékben az övé a főszerep. Ez a lassú, mégis sok energiát igénylő tánc az összes latin-amerikai tánc alapja. Annak ellenére, hogy ez a leglassabb tánc, talán mégis ez igényli a legtöbb koncentrációt és összeszedettséget, hiszen a rumba zenék ,,kitöltése" nagyon precíz munkát igényel. A lassú zene elősegíti a kifinomult csípőmozgás létrehozását. Kubai eredetű jelentése: „ünnep”, „tánc”. New York tette ismertté (1930-as évek). Ritmusa: gyors-gyors-lassú

• Zenei ütem: 4/4
• Tempó: 25-27 ütem/perc

Spanyol eredetű jelentése: „kettős lépés”. Egy bikaviadalt ábrázol, ahol a férfi a torreádor, a nő a kendő. Együtt mozognak a képzelt bika előtt. A férfinál nem igényel olyan nagy szintű csípőmunkát, viszont a nőtől annál többet. Nagyon fárasztó, ráadásul technikailag is nehéz tánc, épp ezért csak C osztálytól felfele táncolják. Hirtelen mozdulatok, gyors forgások(főleg a lány részéről) jellemzi. A Paso Doble a táncversenyeken a latin-amerikai versenyszámok körében a negyedik kötelező tánc, 1959 óta szerepel hivatalosan a versenyprogramban. A legtöbbször játszott Paso Doble az Espana Cani.

• Zenei ütem: 2/4
• Tempó: 60-62 ütem/perc^[1]

A Jive eredete az Egyesült Államokban gyökerezik, ahonnan a katonák hozták át Európába. Ez a dinamikus, mókás, igen közkedvelt tánc 1968-ban került fel a hivatalos versenytáncok közé. A Jive egy fiatalos, lendületes, ritmusos tánc, mely azonnal magával ragadja a táncosokat. Zenéje: gyors, lendületes, temperamentumos, magával ragadó, gondtalan, életvidám, fiatalos. Talán ebből is vezethető vissza, hogy technikailag talán a legkönnyebb latin-amerikai tánc. Az emberek – hibásan – rock'n roll-ként is szokták emlegetni.

• Zenei üteme: 4/4
• Tempó: tudásszint szerint 40-46 ütem/perc (versenyen 42-44 ütem/perc^[1])